Pangborn: Holvan a kehely Jocelyn?
Clary: Miért csak én látlak, és más nem?
Jace: Én is ugyanezt szerettem volna kérdezni.
Clary: Egy gyilkoshoz beszélek, egy hidegvérű gyilkoshoz.
Jace: Egy békeszerető gyilkoshoz.
Clary: Tudom mit láttam.
Jace: Azt hiszed, te is tudod.
Clary: Miért rajzolom ezt?
Jace: Szóval igazam volt, nem vagy mondén.
Clary: Tessék? Mi az a mondén?
Jace: Valaki az emberi világból.
Clary: Ha nem ember, akkor mi vagyok?
Jace: Mikor kezdődött ez?
Clary: Nem, nem, miért rajzolom ezt? Válaszolj!
Clary: Anya, megyek haza...
Jocelyn: Nem, nem nem. Nem jöhetsz haza, megértetted? Ne gyere haza! ...szeretlek!
Clary: Anya! Anya!
Jocelyn: Mond meg Valentine-nak, hogy soha nem kaparintjátok meg a kelyhet!
Clary: Anya! Anya!
Jace: Gyere! Halott!
Clary: Mi a franc volt ez?
Jace: Nem hinnéd el, ha elmondanám.
Clary: Tégy próbára.
Jace: Démon volt.
Clary: Igaz, nem hiszek neked.
Jace: És az a dolog, amit láttál a klubban, hogy megölöm, az is egy démon volt. A démon felvehet bármilyen élő formát, nem bízhatsz senkiben. Még emberekben is, akikről azt hiszed, hogy ismered.
Clary: Szóval miért kéne megbíznom benned?
Jace: Mert most mentettem meg az életed?!
...Ti mit gondoltok róla?