Collider: Szóval, jó érzés lehet, hogy végre valóban kijön a film, azután a sok beszélgetés után a különböző egyezményekről.
Jamie Campbell Bower: Tudom, ugye?!
Collider: Most már igazából tudsz mutatni egy kicsit a filmből az embereknek.
Jamie: Rendesen tudom élvezni, tudok beszélni róla. Mikor elkezdtük a felvételeket, már éreztem, hogy felvettük a filmet. Két és fél éve válogattak, szóval ez egy két és fél éves procedúra volt nekem. Eléggé őrültség, ha ebből a szemszögből nézed. Ez eléggé hosszú idő.
Collider: És még most sincs vége, mivel a második rész nemrég zöld utat kapott.
Jamie: Oh, istenem, ne is mond. Máris szorongok, pánikrohamom lesz. Bár eléggé király srácot kell játszanom.
Collider: Vajon Jace olyan mintha egy rocksztár fantázia lenne, főleg a kinézete miatt?
Jamie: Hát, ez olyasmi, amit én akartam, amikor Jace-en dolgoztunk. Sokat vitatkoztunk arról, hogy inkább nagy legyen vagy kicsi. Eredetileg a hatalmas macsó felé hajlottunk, de én meg "Nem tudom, ez nagyon más." Én inkább egy rocksztárnak látom. Ránézek az unokatesómra, vagy a testvérem barátaira (akik 19 évesek most), és amikor kisebbek voltak, olyanok voltak mint a sérült rocksztárok. Ez vonzó. És belefáradtam, hogy a macsót játszam. El kell mondjam, meguntam.
Collider: Sokkal váratlanabb és veszélyesebb érzés, ha nem tudod, hogy valaki mire képes.
Jamie: Igen. Én csináltam mindent, ami látható. Nem számít, hogy nézek ki, eléggé erős vagyok most. Igen, vézna vagyok, de eléggé erős. Rám nézhetsz és gondolhatod, biztos nem tudná megcsinálni egyiket se azok közül, de mindet én csináltam.
Collider: Tartottál szünetet aközött, hogy az első filmben játszottad a karaktert, és hogy edzesz a második részben való szereplés miatt?
Jamie: Igen, volt egy kicsi. Elmentem egy kis nyaralásra Januárban, kellet egy kis pihenés ebben a nyűzsgésben. Jace eléggé lepusztított. Ki kellett szabadulnom, szóval elmentem szörfözni, ami nagyon király volt. Napos idő volt, szép, gyönyörű és bájos. Most pedig ezt reklámozzuk, utána lesz egy hetem vagy kettő, aztán nyomás vissza. Szóval majd meglátjuk.
Collider: Ugyanaz a kiképzés lesz?
Jamie: Még mindig csinálom ugyanazt. Nem álltam le az edzéssel, amióta a film elkészült. Azóta formában tartom magam. Sok mindent mond Will Smith, de egyszer azt mondta: "Jobb felkészültnek lenni, mint készen állni."
Collider: Különösen az ilyennél, ahol tényleg sok fizikai munka van.
Jamie: Igen. Mielőtt beválogattak, némileg nem volt meg a formám hozzá. Nagyon sok erőfeszítés kellett, hogy eljussak idáig, szóval szeretném megtartani. Szeretném tisztelni ezt. Azt hittem remek formában vagyok, amíg el nem kezdtem tréningezni. Egyáltalán nem voltam jó formában. Alig tudtam futni, alig tudtam sétálni.
Collider: Könnyebbé válik ez valamikor? Kényelmesebbé?
Jamie: Igen, teljes mértékben. el tudom magam tolni minden nap távolabb és távolabb. Ezelőtt 30 perc alatt meghaltam volna a taposókeréken, mos meg 30 perc a bemelegítés. Most másfél órát vagyok azon, és utána súlyzózom. Először a 20-sal kezdem, és utána megyek a negyvenesre. Ez beteg, imádom. Mindig ugy találom magam, hogy ezt mondogatom: "El sem hizsem, hogy megcsináltam!" Ez nem olyan, hogy büszke vagyok magamra, hanem olyan, hogy csodálkozom "Oh, éppen most történt!"
Collider: Amikor először olvastál a karakteredről, mi volt az, amire egyből felfigyeltél, ami miatt egyből gondoltad, hogy őt szeretnéd eljátszani? És most, hogy vége a filmnek, van ami úgy alakult, ahogy gondoltad, amikor elvállaltad?
Jamie: Amit először láttam Jace-ben, az a sebezhetősége volt, és ezzel igazán kötődtem. Nekem, amit mindennél jobban akartam mutatni, ez a sebezhetőség volt, és a vágy és a veszteség érzése. Ez az, amit vettem tőle. Az eredi leírásban, amit kaptam, abban volt egy karakterismertető, ami elmondta, hogy ő Jim Morrison és Spiderman keveréke, amit imádok. Szeretem azt a rocksztár imidzset, és ez volt az a valami ami rám ragadt. Csináltam egy hangulat táblát, amire képeket raktam ki, és kiraktam az utánfutómra. Szóval minden nap, amikor mentem volna be, láttam és képes voltam kötődni vele. Ez nem egy eljárás, de nekem kellett valami emlékeztető, hogy mit csinálok, fele idő alatt.
Collider: Ez olyasmi amit általában csinálsz a karakterek miatt?
Jamie: Nem, ez az első alkalom, amikor ilyet csinálok. Ez sokat jelent nekem. Annyira fontos volt, hogy jól csináljam, amiatt a tény miatt, hogy az emberek imádják őt. Minden nap megtettem minden tőlem telhetőt, hogy annyira jól csináljam, amennyire csak lehet.
Collider: Úgy érzed elérted amit akartál a filmmel, vagy te vagy a saját legrosszabb kritikusod?
Jamie: Én vagyok a legkeményebb kritikus. Angol vagyok. Önbecsmérlő, a legjobb időkben is. Az öngyűlölet egy normális nap nálam. Először láttam az utolsó vágást a filmen, és szégyen ezt mondani, de túlfűtött voltam. És olyan boldog vagyok ezzel. Olyan büszke vagyok rá. Olyan büszke arra, hogy része lehettem, és igazából magamra vagyok büszke. És kimondani ezt, elég nehéz nekem, mert nem szoktam. Ez egy állat film. Nagyon büszke vagyok erre.
Collider: Jó volt látni befejezve, mindazokkal az effektekkel?
Jamie: Igen, szerintem izgalmas nézni, de nekünk mindig ott voltak a könyvek, amikre ránézhettünk, hogy megérthessük, mi is az amire úgy gondoljuk, hogy nézünk. Harald mondta egyszer: "Ez az intézet, de csak nézz rá és képzelj el egy várat." Én meg: "Oké, milyen fajta várat?" Mindenkinek megvan a maga képzelete, szóval ő erre úgy válaszolt, hogy "Igazából ezért vagyunk itt, szóval csak menjen "oh, gonosz!"
Collider: Amikor ilyet vállalsz, mint ez, amire nyomást gyakorolnak a könyv rajongói, megnyugtató az, hogy van egy csoport a te korodbeliekből, akikkel közösen dolgozol a filmen és végigmész velük mindezen?
Jamie: Igen, persze. Mi kialakítottunk egy igazi kötődést, és mindannyiunknak már megvan ez a kötelék. Szóval, igen teljes mértékben! Szép, ha bárkivel van ilyen.
Collider: Van pár igazán csúcs idősebb színész is a filmben. Van bárki, aki miatt a legjobban izgatott voltál, hogy együtt dolgozhass?
Jamie: Fel voltam dobva, hogy Jonathan Rhys Meyers [Valentine] mellett dolgozhatok. Ő és én elkülőnített dolgokon dolgoztunk, de ugyanazzal a csapattal. Ő játszott a Tudorok-ban én pedig a Camelot-ban, ugyanazzal a csapattal. Az útjaink mindig keresztezték egymást, és egy csomóan mondták, hogy nagyon hasonlóan nézünk ki, szóval izgatott voltam a közös munka miatt. És ő előhozta belőlem ezt az intenzív dolgot, amit még soha nem láttam azelőtt, hogy csináltam volna. Szóval eléggé király volt ezzel dolgozni.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó